Milyen volt a Little Ashes forgatás, amiben kisebb szereped van, a Twilight-hoz képest?

Szeretem a kisebb szerepeket, mert nincs annyi ember körülöttem, miközben dolgozom. És az a különös, hogy olyan dolgok voltak, például, hogy nem voltak öltözőink, így hát a szünetekben leültünk vagy ott maradtunk a helyszínen. Eleinte furcsálattam, de végülis zseniálisnak tűnt nekem, mivel azt megengedik, hogy a szerepedet gyakorolhasd minden pillanatban. És részben megváltozol. Az tetszett nekem. Nem tudom, nagy különbség forgatni egy önnáló filmben, mint egy szuperprodukcióban, van néhány különbség, de a valóságban a különbség nem olyan nagy. Amikor belebüjsz a szerepedbe, akkor ezt észre sem veszed.

Olvastam, hogy nagyon féltél mert le kellett forgatni azokat a meztelen és egyérteműen sexi jeleneteket. Hogyan készültél fel rájuk?

(Nevet) Annyi hülye válasz jutott eszembe erre a kérdésre... (nevetve folytatja...) Egy pénisz átültetést végeztek rajtam. Ez vicc, nem tudom, szórakozató, mert a spanyol emberek olyan... nincs semmi probléma a meztelenkedéssel, egyáltalán semmi probléma -hangsúlyozza-, de szembetűnő, hogy angolok vagyunk. Nagy problémánk van ezzel. Például, talán az hogy láttam apámat átöltözni, azért hogy bemehessen a medencébe és ott maradtam traumás állapotban.... Nem tudom, mit tettem, hogy hogyan készültem fel rá, hogy őrült legyek.

Olyan meztelen lennél, mint Daniel Radcliffe?

Ember, mindig attól függ, hogy olyanná válok-e, mint ő. Igen, attól függ. De nem hiszem, hogy olyan sok ember lenne, aki nézne engem. Nem akarom lerombolni az illúziókat! (nevet)

Akkor... Ez volt a legnehezebb a film forgatásakor?

Nem, természetesen nem, voltak elég nehéz részek is. Feltételezem, hogy többet olvastam, Dalíról, mint ahogyan jobban tetszett nekem, és tetszik az a kép, amiről azt hitte, ugyanaz. Feltételezem, hogy a legnehezebb abban az órában, az volt, hogy nem akartam tiszteletlen lenni azzal a gondolattal, hogy annyi ember van, akik ismerik őt és akik tudnak róla. Az emberek szeretik őt, sőt azt hiszem, hogy az a pont volt a legnehezebb abban az órában, amikor azzal a személlyel azonosultam. Nem akartam lerombolni mindent!

Olyan valakit játszottál, aki igazából is létezett... Megérintett ez téged a felkészülésben? Sokat figyelted Dalí-t a hitelesítésben?

Igen, és ez tetszett. Olyan dolgokat tettem, amelyeket a képeiről tanultam meg. Ezelőtt sosem koncentráltam annyira, a saját testemre a szerepemben, idáig nem, és tonnás képek voltak róla legfurcsább pózokban.... Láttam egy fotót, melyen Dalí rámutatott valamire, és én nem tudtam, hogy mire gondol... Hogyan csináljam ezt? Akkor észrevettem, hogy nem volt olyan nehéz, természetesen viselkedtem, rámutattam a kezemmel valamilyen irány felé. És így is tettem. És később a forgatás után észreveszed, hogy nem csinálod olyan rosszul, és az emberek, a spanyolok is, akik nagyon jól ismerik őt, átnéztek rajtam, amíg nem viseltem bajuszt, ez nagyon megnyugtató volt. Ez tetszik nekem, nagyon örülnék ha még egyszer megcsinálhatnám. Nagyon tetszik hogy alakíthatok egy valós embert.